1849. október 6-án végezték ki a szabadságharc 13 honvédtisztjét Aradon és ugyanekkor hajtották végre Pesten a gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet.
A 169 évvel ezelőtt elfojtott szabadságharc vezetőinek mártírságára 17 esztendeje Nemzeti Gyásznappal emlékeznek a hazai és ország határain túli magyarlakta településeken.

Október 6-án az Arany János téren található gróf Batthyány Lajos-szobornál és a 13 aradi vértanú domborművénél gyűltek össze azok a városlakók, akiknek a Szekszárdi Szakképzési Centrum Eszterházy Miklós Szakképző Iskolájának diákjai mutatták be „…az utolsó mondat” című műsorukat.

- A szabadságharc leverését követően kivégzettek változatos társadalmi állása jól érzékelteti azt, hogy az osztrák hatóságok megértették: 1848/1849 az egész magyar nemzet, paraszt, polgár és nemes, a nép és a politikai vezetők közös vállalkozása volt - mondta emlékező beszédében Tóth Gyula, a helyi önkormányzat civil tanácsnoka. - Mi dombóváriak Varga Gábor helyi keramikus-szobrászművész kivételes tehetségének köszönhetően az aradi vértanúk domborművénél és az első felelős kormány miniszterelnökének szobránál emlékezhetünk. Hajtsunk tehát fejet Aulich Lajos, Damjanich János, gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, lovag Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, gróf Vécsey Károly és gróf Batthyányi Lajos előtt. A kezdeti sikerek ellenére a magyarság függetlenségi harca elbukott az osztrák-orosz közös túlerővel szemben. A katonai és a politikai vereség teljes volt. A kimerült ország a győztesek lába előtt hevert. Bosszúvágytól terhes levegő lengte be a térséget. A nyertesek haragja annyira vakító volt, hogy bosszújuk csak az ellenállást erősítette, mártírokat és példaképeket teremtett. A kivégzettek vértanúk lettek, emlékük máig él. Haláluk felerősítette a korábbi helytállásuk súlyát, tartásuk és kitartásuk hallhatatlanná tette őket, minden magyar, de minden szabadságszerető számára. Ezek az emberek büszkén néztek szembe a halállal. A hősök vérrel fizettek a következő nemzedékek szabadságáért. Nélkülük nem lett volna passzív ellenállás, ami végül kikényszerítette a kiegyezést. Ők nem kértek kegyelmet, nem alkudoztak feltételekről, nem adták el a nemzet sorsát saját jövőjük érdekében. A hiéna Haynau által levezényelt megtorlás elérte a csúcspontját, ami nemcsak Magyarországon váltott ki erős indulatokat, de Európát is tiltakozásra sarkallta. A honvédtisztek és a miniszterelnök kivégzése a bírósági eljárás dacára puszta gyilkosság volt, hiszen az ítélethozatalra egy koncepciós pert követően jogtalan vádak alapján került sor. Halálukkal a császár a magyarság függetlenségi törekvését kívánta büntetni. Joggal tartjuk az említett 14 férfit mártírnak.
Az emlékező beszéd után a város önkormányzati vezetői mellett különböző intézmények, civil szervezetek és pártok képviselői, illetve a település lakói rótták le kegyeletüket koszorúikkal, valamint virágaikkal.