A magyar női kézilabda-válogatott - túlteljesítve az elvárásokat - bronzérmes lett a szerbiai Európa-bajnokságon, miután a vasárnapi, belgrádi helyosztón hosszabbítás után 41-38-ra legyőzte a házigazdák csapatát.

A norvég szövetségi kapitány, Karl Erik Böhn - akinek a magyar kispadon ez volt az első nagy tornája - az első külföldi szakember, aki dobogós lett a magyarokkal világversenyen.
A válogatott negyedik alkalommal szerzett érmet az Eb-k 1994 óta íródó történetében: 1998-ban, 2004-ben és most a harmadik, 2000-ben pedig az első helyen végzett. Az első két alkalommal Mocsai Lajos, nyolc éve pedig Kiss Szilárd volt a kapitány.
Az utóbbi két világversenyt - a tavalyi vb-t és az idei olimpiát - kihagyó magyarok előzetesen az első hat közé szerettek volna kerülni Szerbiában, azaz felülmúlták az elvárásokat.
Eredmény:
a 3. helyért:
Magyarország-Szerbia 41-38 (21-19, 33-33), hosszabbítás után
------------------------------------------------------------
Belgrád, 8000 néző, V: Gusko, Repkin (fehérorosz)

Magyarország:
Herr - Kovacsicz 3, Szamoránsky 3, Szekeres 3, Triscsuk, Görbicz 6/5, Vérten 2 - cserék: Kiss (kapus) Rédei-Soós 9, Tomori 8, Szucsánszki 3, Vincze 3, Bódi 1

A szerb góldobók:
Lekic 7/2, Ognjenovic 7, Filipovic 7, Popovic 4, Dmitrovic 3, Milosevic 2, Damnjanovic 2, Eric 2, Krpez 1, Risovic 1, Pop-Lazic 1, Nisavic 1

A házigazda szerbeket nem nagyon hozta lázba, hogy csapatuk története során először éremért játszik, a kezdésnél ugyanis csupán ötezer néző foglalt helyet Európa legnagyobb, 23 ezres csarnokában - később aztán egy kicsit még gyarapodott a publikum.
Az elején felváltva vezettek a csapatok, majd egy olyan szakasz következett, amikor a szerbeknél volt az előny, a magyarok pedig állandóan egyenlítettek. Amint a hazaiak is elkezdték foglalkoztatni szélsőiket, megtört a ritmus, és 8-6-ra elhúztak.
Magyar emberelőny és két eladott labda következett, ez pedig még nagyobb hátrányt és időkérést eredményezett. Egy sportszerű jelenetet is láthatott a közönség: Lekic véletlenül megütötte Görbiczet, győri klubtársát, s a torna All Star-válogatottjába is beválasztott irányító nem győzött bocsánatot kérni.
Jöttek a cserék, és Tomori révén felzárkóztak, Görbicz büntetőjével pedig egyenlítettek a magyarok. A szerbek 10-10-nél, a 18. percben időt kértek. A folytatásban megint felváltva estek a gólok, majd Vincze és Szucsánszki találataival a vendégeknek sikerült előnnyel zárniuk az első játékrészt. A negyven gólt hozó első félidő nem a védelmeket dicsérte.
A második félidő elején is potyogtak a találatok, és az adok-kapoknak az lett a vége, hogy a hazaiak a 38. percben egyenlítettek (24-24). Tomorit az egyik - kiállítást nem érő - ütés után le kellett cserélni öt percre, amíg magához tért. A védőfal egyik oldalon sem állt össze, hiába volt a sok csere itt is, ott is. Negyedórával a vége előtt 30-27-re ellépett a Böhn-csapat - Szekeres kétszer "fennfeledkezett" támadásban, és két gólt dobott -, így jött a szerb időkérés.
A hajrához érkezve a szerbek többször közel álltak az egyenlítéshez, de mindig volt valaki (főleg Herr) vagy valami (a kapufa), aki vagy ami ezt megakadályozta, egészen az utolsó percig. Ekkor egyenlő állásnál a magyarok támadhattak, a kapus helyett Görbicz volt az extra támadó, de "emberelőnyben" sem született újabb gól, így jött a kétszer ötperces hosszabbítás.
Itt is felváltva vezettek a csapatok, a magyaroktól elsősorban Rédei-Soós, a hazaiaktól Lekic villogott. Az utolsó öt percben aztán a szerbek mindent kihagytak - leszámítva az utolsó lövésüket -, Kiss remekelt, így sikerült kiharcolni a hőn áhított győzelmet.
A lefújás után a boldog magyar játékosok a levegőbe dobálták norvég kapitányukat, aki elérzékenyülve fogadta az ünneplést.

Karl Erik Böhn:
"Nagyon büszke vagyok a játékosaimra azért, amit ezen a tornán és a bronzmérkőzésen is mutattak. Fantasztikus csata volt a mai, az a csapat nyert, amelynek a kapusa előbb kapta el a fonalat a hosszabbításban. Tipikus bronzmeccs volt, sok góllal."
Sasa Boskovic, a szerbek szövetségi kapitánya:
"Sajnálom, hogy nem tudtunk érmet szerezni saját szurkolóink előtt, mert az egész tornán remekül játszottunk. Most egy picivel szerencsésebbek voltak a magyarok."
Rédei-Soós Viktória:
"Azt hiszem, ez volt életem mérkőzése. A norvégok elleni vereség után is tudtuk, hogy erősek vagyunk, és most megmutattuk, hogy a szerbek ellen saját közönségük előtt is tudunk nyerni."
Tomori Zsuzsanna:
"Nagyon együtt volt a csapat, az sem zavart minket, hogy a szerbek a legvégén egyenlítettek. A hosszabbításban is volt olyan, aki képes volt gólt dobni közülünk. És a végén a jobb csapatnak volt szerencséje."
Vérten Orsolya:
"Bíztam benne, hogy nem esünk kétségbe, amikor a végén jött az egyenlítés. Összeszedtük magunkat, fejben is ott voltunk a hosszabbításban. Nagyon bíztam magunkban, és az egész tornán mutatott teljesítményünknek is örülök."
Szekeres Klára:
"Élvezetes meccs volt belülről is, sok góllal. Büszke vagyok a csapatra. Az akarat döntötte el a bronzérem sorsát. Tudtuk, hogy extrát kell nyújtanunk, ha éremmel akarunk hazamenni."
Görbicz Anita:
"Két vereség után össze kellett magunkat kapni, de ez sikerült. Mindig volt valaki, aki új lendületet adott a csapatnak. Sajnos, sokáig nem jól védekeztünk és a kapusok sem jeleskedtek, ám Kissnek a hosszabbításban már remekül ment. Rédei-Soós is parádés volt, őt mindenképpen ki kell emelni."