A Dombóvár Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiuma által támogatott, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete által kivitelezett projekthez kapcsolódóan idén hat héten keresztül folyamatosan zajlottak az ásatások a Dombai család egykori rezidenciájának a romjainál, rekord méretű, több mint 900 m2-es felületen. Az idei szezon során új szelvények megnyitására nem került már sor, helyette a korábbi években megkezdettek folytatására helyeződött a hangsúly.

Az ásatás során elsősorban az északi épületszárny keleti oldala, a déli épületszárny udvar felőli bejárata, valamint a kaputoronyhoz a várudvar felől csatlakozó épület rétegtani és építészeti kérdéseinek a tisztázása volt cél. A várról sajnos elenyésző számú írott forrás maradt fenn, így különösen értékes az az 1692-ben keletkezett leírás, amely azután készült, hogy Esterházy Pál nádor megszerezte a várat és a hozzá tartozó uradalmat. Az általa kiküldött Kelcz Mihály részletes beszámolót állított össze a környék viszonyairól, az itt élőkről, és magáról a török kiűzése után már elhagyatottan álló épületről is.

A leírás szerint a vár négyszögletes alaprajzú, körül árkolt épületegyüttes volt, ahová egy hídon és a nyugatra néző kaputornyon keresztül három kapun át lehetett bejutni. A kaputorony alatt egy börtönként szolgáló pince helyezkedett el. A toronyhoz a várudvar felől épületek csatlakozhattak, amelyek ebben az időben már romos állapotban voltak. A kaputoronytól délre húzódó falszakasz szintén leomlott. A várudvar északi oldalán egy alápincézett, háromszintes épületszárny állt, amelynek a boltozatai hasonlóképpen elpusztultak. Az épület felső és középső szintjén négy-négy helyiség volt található, a pinceszint végighúzódott az egész épületszárny alatt. Ehhez az épülethez két torony kapcsolódott, amely a várudvarra nézett. A várudvar keleti oldalán nem állt épület, a várfal tetején (és a falból kiugró kőkonzolokon) egy függőfolyosó futott végig. A déli oldalon szintén többszintes és ugyancsak alápincézett épületszárny helyezkedett e. A különböző szintek között faragott kő lépcsőkön lehetett közlekedni. A leírás a várban harminc ajtót és hatvankét ablakot említ, mindegyiknek a kerete szintén faragott kőből készült. Az egész épületegyüttes tető nélkül állt, azonban a szöveg írója megjegyzi, hogy: „az el rontott falakbúl pedigh alkalmas épületet tehetni.” A vártól keletre eső területen egy téglaégető helyezkedett el, amely szintén felújítható állapotban volt.

Ezek az adatok különösen értékesek a régészek számára, ugyanis az 1702-ben bekövetkezett robbantás során és az követő időszakban, néhány falcsonk kivételével, az alapokig lerombolt vár egyes töredékes maradványainak, részleteinek a megértésében nélkülözhetetlen. A leírásban szereplő pincehelységet, amely az északi épületszárny alatt helyezkedett el, az elmúlt években kezdték el feltárni, az idei szezon során pedig megtalálták az öntött habarcs padlóját is. A pincének a boltozata az elmúlt három évszázad alatt szinte teljesen megsemmisült, egyetlen helyen maradt meg egy kis részlet belőle, ebből azonban már nagy valószínűséggel rekonstruálni lehet a belső terének a magasságát. A helység alján nagy mennyiségű bontási törmelékréteg halmozódott fel, feltehetően közvetlenül a vár lerombolása után. A régészek ezt kézi módszerrel bontották ki, az anyagát két különböző méretű rostán is átszitálták, aminek köszönhetően hatalmas mennyiségű leletanyag is napvilágot látott. Az egykori mindennapi élet használati tárgyai és a konyhai hulladék mellett, apró faragott kőtöredékek is ismertté váltak, amelyek a vár egykori díszítésére, pompájára utalnak. Az épülethez egy belső, a várudvar felé néző torony is csatlakozott, amelynek az idei év során sikerült megtalálni az eredeti, középkori téglapadóját is. A modern kori (19-20. századi) bolygatások nagyban megnehezítették mind a feltárómunkát, sok régészeti korú réteget és emléket megbolygattak, illetve el is pusztítottak velük.

A déli épületszárnynál elsősorban az egyes, részben már feltárt falak építészeti kérdésivel foglalkoztak, egy készülő új 3D rekonstrukcióhoz gyűjtöttek új adatokat, amelyek a tudományos felhasználás mellett műemlékvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű lesz.

A Berta Adrián vezetésével zajló régészeti feltáráson a HUN-REN BTK Régészeti Intézetének a munkatársai, valamint szegedi régészhallgatók, nagyatádi és dombóvári középiskolások is részt vettek. A szezon előtt a visszatemetett szelvények kitakarásában, majd az ásatás végén a feltárt maradványok állagvédelmi okokból történő elfedésében a Magyar Honvédség 1. Páncélosdandár 2. Lövésszázlóaljának katonái működtek közre.