- Ne lépjetek túl hosszúakat! Próbáljatok egyenletesen haladni felfelé az emelkedőn! Nem rohanjuk le a hegyet, csak felmászunk rá! Ha felértünk, megcsodáljuk, és örülünk, hogy sikerült. Ehhez hasonlókat szoktam mondani a tanítványaimnak, amikor kirándulunk a Mecsekbe vagy a Balaton-felvidékre. Nem magamtól találtam ki, hanem egy olyan embertől olvastam, aki most a kedvünkért van itt. Azért jött, hogy meséljen nektek a hegymászásról, az emberi akaratról, kitartásról, fizikai és lelki erőről. Ő az első magyar hópárduc. Nyolc 8000 méteres hegycsúcs, többek között a Mount Everest meghódítója. 2002 óta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosa, hegyi vezető, síoktató. Bemutatom Erőss Zsoltot, Magyarország legeredményesebb hegymászóját - indított bevezető szavaival Somfalvi Józsefné, a Belvárosi Iskola tanára.

A vendégből ezután dőlt a szó, mondanivalóját érdekes fotókkal és videókkal illusztrálta.

Figyelem! Hosszú és tartalmas beszámolóra számíthat. Ha előtte képgalériánkra kíváncsi, kattintson az alábbi képre.

Ázsiával kezdte beszámolóját. Itt találhatók a Föld legmagasabb hegycsúcsai. A magashegyek lábánál található trópusi dzsungelektől, zuhatagoktól és különböző érdekes kultúrájú, a világ vérkeringéséből kimaradó népek lakta falvaktól a Himalája hegymászók által csak a világ legpanorámásabb telkeiként emlegetett teraszainak érintésével az alaptáborokig, majd a csúcsokig vitte fel a közönséget.

Az állatok közül csak az itt vadon élő jak az, amelyik 5000 méterre is felmerészkedik. Ennél magasabbra csak a madarak és az emberek. Utóbbiak sokáig misztikusan tekintettek a magasságokra. Nem véletlen, hogy a világ legmagasabb csúcsát a helyiek Csomolungmának,a Föld istenanyjának hívják. A Kilimandzsáró környékén élő afrikai népek a hideget gondolták sokáig gonosz szellemnek.

A hegymászás a rekordok mellett a különleges kalandokról is szól. Zsolt a tévében látott Cousteu-filmeken felbuzdulva búvár szeretett volna lenni gyerekként. De végül sohasem próbálta ki a búvárkodást. Ellenben tizenhárom évesen a hegymászással megtalálta az élete értelmét jelentő feladatokat.

Tudni kell feladni, hogy vissza lehessen térni. Erre nála ékes példa a Himalája K2 csúcsa, amelynek közeléből vissza kellett fordulnia. Persze azóta is visszavágyik.

5000 méteren fele annyi az oxigén a levegőben, mint normál magasságban. Ahhoz sem elég ez a koncentráció, hogy az ember megeméssze az ételt vagy az italt.

A hegy alatt alaptábort építenek. Itt még akár ötven fok is lehet a hőingás napközben. Nem ritka, hogy hirtelen emelkedik ekkorát a hőmérséklet. A hideg ellen meleg ruhával és pehely hálózsákkal védekeznek. No meg ott a sátruk, amelyben csak egy fokkal van melegebb, mint a külső hőmérséklet, de mégis kitűnően megvéd a széltől és a hótól, amit a legnehezebb elviselni.

A mászás lényege a szakaszosság. A bázistól az első hegyi tábort általában még öt óra alatt érik el, hiszen ekkor még nem szoktak hozzá a körülményekhez.

Az emberi szervezetről kezdetben úgy vélték, nem képes működni 8000 méter feletti magasságban. Bár vannak madarak, amelyek átrepülnek a Himalája hegyei felett is. A 7000 m az a magasság, ahol már csak ideiglenesen tud alkalmazkodni az emberi szervezet a körülményekhez. Itt építik fel általában a hármas tábort, aztán vissza kell térniük az alaptáborba. A nagy magasságban nagy a testsúlyveszteség, könnyen kialakulhat a magashegyi betegség. A keringés összeomolhat, ödéma alakulhatni, ebbe könnyen bele is lehet halni.

Egy ideje már arra is van lehetőség, hogy műholdas telefonon kérjen az ember időjárás-jelentést, ami bár drága, de igen praktikus dolog, hiszen a globális időjárásváltozás miatt másként fújnak odafent a szelek és olyankor is előfordul havazás, amikor korábban nem volt jellemző.

8000 métert elérve kezdődik az úgynevezett halálzóna. Itt már akkora a szervezet megterhelése, hogy nem tudni, mikor következik be az összeomlás. Ilyenkor kell visszatérni a korábbi táborokba.

2002-ben jártak először magyarok a Föld legmagasabb csúcsán. Azóta évente indul egy-egy expedíció. Sosem egy cél és egy adott csúcs a fontos. Mindegyik egy hatalmas élmény, és mindig új célokat tűznek maguk elé. A 2002 után mászó sorozatot hoztak létre. A tizennégy legmagasabb csúcsból már csak négyen nem járt magyar. 2003-ben fordultak meg először magyar lányok 8000 méter feletti csúcson.

A hegymászáshoz aktív ember kell, aki tudatosan vállalja a kockázatokat. Márpedig kockázatok bőven vannak.

Vigyázni kell, hogy a hidegben ne fagyjanak el az ember ujjai. Ez Zsolt két lábujjával egyszer megtörtént, és ezeket amputálni kellett. A Mount Everestet 2002. május 25-én érte el, de ez csak a hátiszákból speciális maszkba adagolt folyékony oxigénnel sikerült neki. Az igazi sportteljesítményt akkor jegyzik, ha e nélkül történik. Sajnos itt meg kellett emlékeznie a csapatnak egy társukról, akit 2001-ben vihar sodort le a mászás közben. Egy másik társuk szervezete a 8300 m feletti magasságban lemerült, éjjel meghalt, mielőtt reggel menthették volna.

Zsolt 2009-ben járt a legutóbb magas csúcson. Jól ment a csapat, jók voltak a körülmények. Egyik társa viszont annyira fáradt volt lefelé, hogy lecsúszott a hegyről a havas terepen. Neki magának is sok nehéz helyzete volt, de sokáig semmi baleset nem érte. Egészen a tavaly év eleji Tátrában, közel 30 évre a kezdéshez megesett lábtöréseiig, amely jobb lábának a térd alatti amputációjához vezetett.

Sorozata ekkor megszakadni látszott. Gondolta, hogy majd begipszelik a törött lábait, aztán felgyógyul, és az élet megy tovább. Jobb lábának törése viszont annyira súlyosnak bizonyult, hogy az amputáció tűnt a legjobb döntésnek. Két hétre rá rehabilitációs intézetbe került. Kéthónapnyi átmozgatás kellett nála ahhoz, hogy normálisan talpra tudjon állni. Aztán rövidesen már futott is. Nagy ambíciói voltak, hiszen társai nem fogtak bele újabb expedícióba nélküle. Sziklamászással próbált visszazökkeni. Arra készült, hogy nagy dolgot vigyen véghez azzal, hogy még ugyanabban az évben csúcsot mászik. Szépen gyógyult, de a havas terepeken máig nehéz dolga van. Egyhetes július túráján már egy neki kifejlesztett lábbal és -bakancsban vett részt.

2010 őszén pedig már a Himalája Cho Oyunevű csúcsát támadta egy magyar csapattal. Viszont a rossz idő és a lavinák miatt csak 7100 méterig jutottak. Neki azonban ez így is szép eredmény volt. Idén tavaszra pedig még nagyobb célt tűztek ki maguknak…

Erőss Zsolt ennyit szeretett volna megosztani a hallgatósággal, és ekkor már csak a kérdéseket várta. Ezek folyama amennyire döcögősen indult be, annyira lett rövid idő alatt igen gördülékeny. Íme, néhány keresztkérdés a diákok részéről és a válaszok.

Kérdés: Hol tanult meg hegyet mászni? Válasz: Zsolt szerint inkább az az érdekes, hogy hol érdemes: leginkább műfalakon. Vannak ilyeneken rendezett nemzetközi versenyek is. Ő Erdélyben született, és síelt is gyerekkora óta. Tizenhárom évesen csatlakozott egy sziklamászó csapathoz.

Kérdés: Nehéz-e a hegymászás? Válasz: A lényeg, hogy találjuk meg azt a szintet, ami jólesik nekünk. Ami könnyű dolog, annak általában nincs értéke. Ha valaki nehéz feladatokat szeretne magának, jó ötlet a hegymászás.

Kérdés: Lefelé vagy felfelé nehezebb? Válasz: Felfelé kétszer annyi idő az út, mint lefelé. Fel jobban figyelsz a környezetedre. Lefelé rosszabbul koncentrálsz. Tehát röviden: felfelé nehezebb, lefelé viszont veszélyesebb.

Kérdés: Hány hegyet mászott már meg életében? Válasz: Egy darabig számolta, de azután beleunt. Nem tudja, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mindig legyenek újabb célok.

Kérdés: Milyen érzés feljutni a csúcsra? Válasz: Leginkább megkönnyebbülés. Sokan egyébként azt hiszik, hogy a hegymászók szeretnek szenvedni és fázni. Ez nem így van, ők a feladatot akarják megoldani, és ez ilyen dolgokkal jár.

Kérdés: Hányszor kellett visszafordulnia? Válasz: Például a Csomolungma meghódítása csak harmadik próbálkozásra sikerült neki. Úgy kell ütemezni a feladatokat, hogy kerüljük a kudarcok sorozatát, mindig legyen egy-egy siker. Eddigi nyolc magas csúcsnál járt sikerrel és kettőnél nem. Ezekhez még vissza kell térnie.

Kérdés: Hol mászott először hegyet? Válasz: A Gyergyó-vidéki Békástónál. Az egyik különálló, szép sziklára, az Oltárkőre csak kötéllel lehetett felmászni. Ez volt első nagyobb sikere.

Kérdés: Volt-e olyan helyzet, hogy bár nehezen bírta, mégsem fordult vissza? Válasz: A hegymászásban élesek a határok. Ha akár egy picit is túlmész rajtuk, nem fogod kibírni. Ismerned kell magadat, és állapotodat össze kell vetned a külső körülményekkel. Ezen az ember élete múlik.

Kérdés: Hogy történet a balesete? Válasz: Lavina következménye volt. Őt egyébként sohasem sodorta el ilyen jelenség. Lefelé mentek a tátrai hegygerincről. A lavina nála magasabbról indult el, és őt nem sodorta el, mivel ahol állta, nem volt elég hó. Meg akarta állítani a lavinát, és megmenteni a hozzákötött társait. Eközben a saját súlya alatt törtek össze a lábai.

Kérdés: Hogyan lehet elkerülni a lavinát? Válasz: A lavinák nem a legmeredekebb. lejtőkön alakulnak ki. Az itt lehulló hó általában azonnal lejjebb is csúszik. A lankásabb részeken ellenben vastag kéreg alakul ki, ami labilis. Tudni kell, hogy mikor havazott legutóbb, és hogyan tömörödött a hó. Érezni ezt abból is, ahogyan jár rajta az ember.

Kérdés: Milyen a kilátás a hegyen? Válasz: Az időjárástól függ. Szép időben igen messzire is ellátni. A hegymászás viszont elsősorban a kalandról szól. A kilátás csak szép bónusz.

Kérdés: Milyen érzés műlábbal élni? Válasz: Olyan, mintha csizma lenne a jobb lábán. Szűk, és olyan, mint gyermekkorában, amikor néptáncos csizmát viselt. A helyzet egyre javul. Egész napra elviseli. Hegyet mászik és sízik benne.

Kérdés: A szülei jó szemmel nézték-e, hogy hegyet mászik? Válasz: Van egy gyereke, akinek az anyja is elég jó mászó. Ha van egy tevékenység, amivel nem értenek egyet a szülők, akkor az a kérdés, hogy az hasznos-e vagy jó-e. Az emberek általában hiába féltik a gyerekeiket, mert ha nagyon akarják, úgyis megteszik azt titokban. A hegymászás nem ártalmas, mint a legtöbb sport. Tehát jó dolog.

Erőss Zsoltot vastapssal és dedikáltatással búcsúztatta a Belvárosi Iskola március 31-én öko-napot tartó diákközönsége.