Szólt a szívbe markoló dal a búcsúzó nyolcadikosok ajkán 2013. június 15-én a Belvárosi Általános Iskola szépen feldíszített aulájában megrendezett ballagási ünnepségen.

Az „öregdiákok” utolsó dala minden évben a már halványuló emlékképek foszlányait élesztik újjá a búcsúzásra egybegyűlt tanári közösségben és a gyermekük jövőjéért aggódó szülők körében. A legszebb pillanatok ezek, amelyek visszarepítenek bennünket a távoli múltba, az iskolába lépés első perceihez; amelyek felelevenítik az első szavak olvasásának, leírásának nehéz pillanatait; amelyek átröpítenek a remek osztálykirándulásokon, a számtalan iskolai programon, a versenyeken, a küzdelmeken és persze a kudarcainkon is. Mert itt min-den, de minden felidéződik a ballagó diákok fejében e meghitt pillanatokban.
Először a hetedik évfolyamos diákok idézték fel a gyermekkor számtalan varázslatos pillanatát, beszéltek a felnőtté válás első, bizonytalan lépéseiről, megidézve az út nehézségei-vel járó kerülőutakat. A tanulság azonban ott lappangott szavaikban, melyet már valamennyi-en megértettünk:

„Csak a segítség, a vigasz,
A barátság, az az igaz,
Csak az a gyémánt-szeretet,
Mi a szívekre veretett.”

Ezt követően a hagyománnyá váló trombitafanfárok hangja mellett vették át az iskola zászlaját a hetedik évfolyamos diákok.
Az ünnepélyes, emelkedett pillanatokat Szenyériné Szabolcska Julianna igazgatónő diákokhoz szóló meleg, emberséges szavai; visszaemlékező, hol komoly, hol humoros emlék-képei idézték elénk a négy búcsúzó osztály mindennapjait. Hálás szavakkal emlékezett meg a gyerekeket nevelő tanító- és tanártársairól is. Külön köszönő szavakkal méltatta, s könyvjuta-lomban részesítette Királyné Oletics Szerént és Somfalvi Józsefnét gyermekszerető, humánus nevelő és oktató tevékenységükért.
Nem feledkezett meg az iskola életét és gyermeküket támogató szülők közösségéről sem. Árok Attilának és dr. Árok Mónikának könyvjutalommal és hálás szavakkal köszönte meg, hogy oly sokszor nyújtottak segítséget a gyerekek színes programjainak lebonyolításához.

Az igazgatónő szavai után a ballagó nyolcadikosok Bródy János szavaival búcsúztak:

„Köszönöm, hogy segítettél,
a bajban nem feledtél
Köszönöm, hogy megérezted,
szükségem van rád.”

Az Erdősné Fedeles Zita által összeállított ünnepi műsorban kedves, iskolai fotókkal elevenítették fel az osztályközösségek egy-egy fontos mozzanatát, megidézve ezzel az elmúlt nyolc év derűs pillanatait. Befejezésül egy-egy sárga gerberával a kezükben felállva énekelték el közös dalukat, melyhez elérzékenyülve kapcsolódtunk be valamennyien, akik részt vettünk a ballagó nyolcadikosok búcsúzásán. Végül összekapaszkodva elvonultak ők is, mint annyian már, akik valaha beültek ennek az iskolának a padjaiba.