A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kiemelte: hitünk szerint békesség akkor lesz, ha az a békesség a mi életünkből, a mi szívünkből indul.

Balog Zoltán azért imádkozott, Isten adjon bátorságot az ő népének és népe vezetőinek nevén nevezni a bűnt, elítélni a gonoszt és szót emelni az áldozatokért.

"Te a béke fejedelme vagy, fogd le azok kezét, akik háborúznak. Ne engedd igazolni a háborút, az erőszakot vélt vagy valós sérelmekkel, nemzeti vagy egyházi érdekekkel. Állj a szenvedők, az áldozatok mellett, bármelyik oldalon áldozták fel őket" - fogalmazott a református püspök.

Balog Zoltán külön imádkozott a gyermekekért, hogy ne veszítsék el azt az ősbizalmat, amelyet Isten nekik ajándékozott születésükkor és a várandós édesanyákért, hogy erősödjön bennük a remény, hogy Isten megőrzi az életet, amit ad.

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke igehirdetésében arról beszélt: amikor az ember életében jól mennek a dolgok, ritkán beszél Istennel, és még ritkábban jut eszébe megköszönni mindazt, amit kapott. De ha ember élete rosszra fordul, az ég felé fordul, és elkezd kommunikálni: kérdez és kérdőre von.

Talán ezért vannak ilyen helyzetek, amilyenben most a kárpátaljai magyar közösség él, amikor elcsukló hangon kérdezi Istentől: "miért?".

Miért kell szétszakítani a családokat, miért kell egyeseknek elhagyni az otthonukat, másoknak ottmaradva látni az üres templomokat, óvodákat, iskolákat, hogy hány ház előtt nincs, aki elseperje a havat?

Milyen jó lenne, ha mi "értenénk a szóból", ha megértenénk, amit az Isten üzen, és nem lenne szükség olyan élethelyzetekre, amikor az ember megáll és ha számon kérőn is, de beszélni kezd Istenhez.

Zán Fábián Sándor kitért arra is: a kárpátaljai közösség önkritikusan felteszi azt a kérdést is, vajon nem fordította-e el Isten az arcát tőlük, mert haszontalanná váltak, mert elfelejtkeztek a küldetésükről.

Öt-tíz-harminc éve "elhittük és megtapasztaltuk" Isten megváltó szeretetét, és most feltehetjük a kérdést, "tettünk-e valamit hálából az ő nevéért, az ő dicsőségéére és embertársaink javára". "Nem azért kerültünk-e abba a nyomorúságba, amiben vagyunk, mert haszontalanokká váltunk?"

De ha így van, akkor van remény is, akkor itt az ideje változni és Isten hasznos szolgáivá válni - tette hozzá a kárpátaljai református püspök.