Az elmúlt héten vasárnap elhunyt Buzánszky Jenő olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat tagja és Újdombóvár szülötte (Újdombóvár akkor még külön település volt, ma már csak egyik városrésze Dombóvárnak).

Akik ismerték Jenő bácsit, azoknak van egy-egy kedves emlékük róla. Mivel annak idején a nagyapámmal egy csapatban futballozott Dombóváron (a DVSE-ben), így már gyerekkoromban hallottam az Aranycsapat jobbhátvédjéről.
A nagypapám említette, hogy egyszer azt mondta neki Jenő bácsi, amikor legyőzték Bátaszék csapatát, hogy „Szintikém! Veled éjjel is elmennék focizni, mert ide tetted Nekem a fejemre a labdát.”
Persze van több emlékem is. Közülük az egyik kedvencem, amikor tavaly meglátogattam Jenő bácsit Dorogon. Azon gondolkodtam, mielőtt odaérkeztem, hogy megismer-e Jenő bácsi németjuhász kutyája, mert régen találkoztunk. Kiszálltam az autóból és a kerítés előtt halkan szólítottam a kutyust: Lord! Erre - mint a villám - szaladt felém a házőrző és örömében két lábra állt! Egy perc múlva a házigazda fogadott. Jenő bácsinak mondtam, hogy több év után megismert a kutya! A legendás futballista mosolygott és mondta: „Ez a kutya már nem az a kutya. Mindegyik kutyámat Lordnak hívták.” Aztán jót nevettünk.

Berki Zsolt