A nemzeti ünnep előestéjén, a Dombóvári Művelődési Házban megtartott hangverseny a 2001-ben elhunyt gyermekorvos testvére, Sáfár Béla és családja, valamint unokái Boóc Péter és Judit jelenlétében zajlott. A rendezvényen elsőként Megyeri Vilmos, Mindszentgodisa polgármestere köszöntötte a megjelenteket. Megtudhattuk, hogy azért szervezte az estet a Sáfár Baráti Társaság, hogy méltó módon tisztelegjenek a 85 éve született gyermekorvos munkássága, a gyermekgyógyászatba vetett hite és elkötelezettsége előtt. A család barátaiból szerveződött közösség tagjai Laci bácsi Gyöngyi nevű leányának 15 éve bekövetkezett halálakor fogadták meg, hogy évről évre összegyűlnek és nosztalgiázva emlékeznek. Utalt arra is, hogy ugyanez a társaság adta össze a pénzt ahhoz, hogy másnap az egykori Felsőmindszenten (a mai Mindszentgodisán) emléktáblát avathassanak szülőháza helyén. A közösség azért választotta a megemlékezés egyik formájaként a zenét, mivel úgy vélték, a dalok jól kifejezhetik a család, illetőleg mindenki doktor bácsija iránt érzett hálájukat. Az est közreműködői és a helyszín biztosítói mellett Megyeri Vilmos köszönetét fejezte ki még a közönségnek is azért, hogy adományaikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy jó képességű, de támogatásra szoruló mindszentgodisai gyermekek számára nyíljon meg a továbbtanulás lehetősége.

A következőkben szóló dombóvári polgármester életrajzi utalásokkal kezdte beszédét. Szavaiból kiderült, hogy az 1926. március 14-én a baranyai Felsőmindszent faluban született Dr. Sáfár László gimnáziumba Dombóváron járt és itt is érettségizett. 1951-ben szerzett orvosi diplomát Pécsett, néhány évre rá pedig gyermekorvosi szakvizsgát tett. Ezután helyezkedett el gyermekorvosként Dombóváron. Alacsony termetű, szigorú tekintetű, de mégis nyugalmat sugárzó, fehérköpenyes doktor bácsiként idézte fel őt a beteges gyermekként kezei között többször megfordult Szabó Loránd. Kiderült, valószínűleg korántsem ő az egyetlen, akinek betegségét felismerve megmentette az életét. Szintén tőle tudhattuk meg, hogy dr. Sáfár László mindkét lánya tragikusan fiatalon halt meg, és hogy nemcsak Laci bácsinak, hanem szintén orvos feleségének, az évekkel férje előtt elhunyt dr. Balla Annának is köszönettel tartozik a város azért, hogy megszervezték a helyi gyermekorvosi ellátást. A város önkormányzata mindkettőjüknek díszpolgári címet adományozott.

Az emlékező beszédeket követően az est fellépői következtek. A színpadra elsőként a Kapos Kórus lépett, akiket a Felsőmindszentről elszármazott Kiskároly János, a Sáfár család barátja követett. Önmagát tangóharmonikán kísérve előadott dala, a Magyarok Világszövetségének Himnusza után a Mindszentgodisai Zenebarátok Körének Nőikara énekelt. A Megyeriné Simon Zsuzsanna vezetésével öt éve működő kórust a Sáfár Baráti Kör és egyben a Szélkiáltó együttes tagja, Fenyvesi Béla és Dombóváron élő öccse, Fenyvesi Gábor váltotta a színpadon. Főként megzenésített versekből álló műsoruk után a Lakatos Judit irányításával működő Sásdi Vegyeskar zárta a fellépők sorát. Saját előadású dalaik után a mindszentgodisai kar tagjaival kiegészülve énekelték el a Honfoglalás című film leghíresebb betétdalát. Az est a hálás emlékező közönség vastapsával zárult.

Amennyiben kíváncsi a március 14-i és 15-i megemlékezésekről készült fotóriportunkra, kérjük, kattintson az alábbi képre, és már nyílik is a Szórakozó negyedünk képgalériája. Tudósításunk a galériaátjáróként szolgáló fotó után folytatódik

A Sáfár Baráti Társaság március 15-én 14 órára a gyermekorvos Mindszentgodisa Felsőmindszent településrészén, a művelődési központtal szemben valaha állott szülőháza helyén lévő parkba várta azokat, akik ott jelen kívántak lenni a közösség által összegyűjtött pénzből megvalósult emléktábla felavatásán.

A Wass Albert Üzenet haza című versét igen szenvedélyesen elmondó Markó Mihály után Megyeri Vilmos, a Sásd környéki település polgármestere köszöntötte az összegyűlteket, és az előző esti gondolataihoz hasonlókat fogalmazott meg a rendezvény céljával kapcsolatban. Hozzátette, hogy az emléktábla-állítás már régebben megfogant ötlete a baráti társaságban ősszel erősödött meg. Megköszönve az március 14-ei fellépők közreműködését és a közönség adományait a koncerthez termet biztosító dombóvári polgármesternek adta át a szót.

Szabó Loránd a környékhez fűződő személyes kötődéseit osztotta meg először a hallgatósággal: bakócai származású nagyanyja gyermekkorában mindig innen származó meséket mondott neki lefekvéskor. Dr. Sáfár Lászlóra emlékezve elmondta, hogy személye egy fajta kapocs a két település között, amely az együttműködés lehetőségét rejti magában.

A beszédeket követően az unokák, Boóc Péter és Judit leplezték le és koszorúzták meg az emléktáblát, melynél azután a baráti társaság tagjai, Kánnai Magdolna és dr. Tokody Miklós, az önkormányzat részéről Csirke István alpolgármester és dr. Nyuschalné Wimmer Piroska képviselő, valamint Laci bácsi testvére, Sáfár Béla és felesége is elhelyezett egy-egy koszorút.

Ezután Fenyvesi Béla lépett a mikrofonhoz, aki a pécsi születésű Bertók László egyik ritkán elhangzó, Leltár című versének megzenésített változatát adta elő nagy átéléssel. Tőle ismét Megyeri Vilmos vette át a szót, hogy elmondja, több Mindszentgodisáról elszármazott személy kereste meg őt azzal, hogy szeretne néhány emlékező szót mondani az avatóünnepségen. Közülük az egyik Harmat Béla, Orfű jegyzője volt, akit fel is kért gondolatainak megfogalmazására. Az unokájának oldalán az összegyűltek elé lépő magas beosztású hivatalnok elérzékenyülve mesélt el egy ötven évvel ezelőtti történetet. Dr. Sáfár László az ő életét is megmentette azzal, hogy felismerte súlyos betegségét, és azonnal kórházba irányította.

Az emléktábla-avató ünnepséget a Mindszentgodisai Zenebarátok Körének Nőikara zárta. A megemlékezést a meghívottak részéről fényképkészítés és kötetlen beszélgetés követte, majd pedig közülük sokan részt vettek a település március 15-i ünnepségén.