Az Advent első vasárnapján megtartott szentmise után Istvánka Vince plébános úr vezetésével a résztvevők, a vendégek és az egykor elhunytak hozzátartozói átvonultak a Művelődési ház előtti térre, ahol felavatták a felújított Szentháromság szobrot és annak talapzatán elhelyezett emléktáblákat.

A himnusz eléneklése után az 1925-ben állított tábláknál Orosváriné Bocz Tünde polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd elmondta, hogy sikeres pályázat útján mintegy 2,5 millió forintból újították fel az emlékművet.

Majd Bodó Imre dombóvári helytörténész emlékezett a világégés hőseire. Többek között elmondta, hogy az 52 ember a legtöbbet, az életét adta a hazáért, a szülőföldért és családjaikért. Hiányzott a munkájuk, hiányoztak a dolgos karok, a meg nem született gyermekek, akiknek a leszármazottai ma is élhetnének itt Attalában. Beszédében Fekete István írótól idézett egy rövid részletet:
„Láttam a háború rémületes gonoszságát, embertelenségét, elképzelhetetlen szenvedéseit és teljes esztelenségét! Kérdezd meg a francia anyákat, akik megnyerték a háborút, és kérdezd meg a német anyákat, akik elvesztették a háborút. Kérdezd meg az orosz rokkantakat, és kérdezd meg a magyar „Törzseket”, akik világtalanul, esetleg kéz és láb nélkül jöttek haza kosarakban, kérdezd meg: Nyertek, vagy veszítettek? Nem, nincs megnyert vagy elveszített háború, csak „Háború” van. Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg még semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Ők az eszközök, és ők az áldozatok.”

Az ünnepségen jelen voltak Budapestről a Katonai Rendezvénybiztosító Alosztály szakemberei és katonái Besnyi Gábor őrnagy vezetésével. De megtisztelték a szekszárdi Kadétképző iskola tanítványai is a rendezvényt.

Istvánka Vince plébános megáldotta az emlékművet, majd a katonák 3 lövéssel emlékeztek az áldozatokra, s végül koszorúzásra került sor. A megemlékező ünnepség a Szózat eléneklésével zárult.