A felső tízezer üresen csillogó, élvezetközpontú világát mutatja be első kötetében Kötter Tamás - ítélkezés és együttérzés nélkül, Bret Easton Ellis és Houellebecq stílusában. A Rablóhalak tavaly november óta a harmadik kiadásra vár, sikere pedig annak is köszönhető, hogy az érintettek - vállalati technikusok, feltörekvő yuppie-k, menő ügyvédek - magukra ismernek a novellafüzér alakjaiban, történeteiben; azt pedig mindenki szereti, ha a mese róla szól.

Kötter rádiónknak nyilatkozva az egyes novellákat polaroid képeknek is nevezte, amik részleteikben érintkeznek, fedik egymást, füzérjellegüket a karakterek vándorlása, az egyes élethelyzetek ismétlődése is erősíti. Az átjárhatóság ellenére az Rablóhalak világa zárt: bár a szereplők pénzügyi lehetőségei már-már korlátlanok, ha más díszletek között – Japánban kendó klubban, Budapesten a személyi edzőnél, egy római kiruccanáson – végül is ugyanabban a méregdrága cipőben járnak, ugyanazokban a luxuskávézókban üldögélnek, és egyforma napjaikat vásárlással, könnyű nők felhajtásával próbálják kitölteni.

A Rablóhalakat olvasva azt sem könnyű eldönteni, hogy a novellák kit szólaltatnak és kit szólítanak meg. Viktort, az ügyvédet, Ákost, a sztárfotóst vagy a fiatal lányokat megrendelő bankárt? Esetleg fontosabbak kedvenc márkáik – Hugo Boss, Luis Vuitton és Gucci, Jaguar, Porsche és Aston Martin? Bár az elbeszélések egyes szám első személyűek, így sem tudhatjuk, hol ér véget a brandből, vállalati feladatkörökből „felépített homlokzat”, és hol kezdődik a saját létére is reflektáló ember - az alakok valójában személytelenek, felcserélhetőek, csak társadalmi státuszuk és a róluk alkotott kép határozza meg őket.

Az arctalanság okai között Kötter Tamás a menedzser világ alapkövetelményét, az innovációt említi, hiszen a multis munka percről-percre újabb kihívások elé állít, ami alkalmazkodást és átlényegülést is megkövetel - ez szerepjátszáshoz, végül önvesztéshez, kiüresedéshez és elidegenedéshez vezethet, és az sem biztos, hogy innen visszatalálhatunk egykori magunkhoz. A Szajónara című novella Tamása például London, Prága, Koppenhága és, már maga sem tudja hány város után múltként „csak csupa szemét, haszontalan dolgot” őriz, hogy a következő állomásán megszokásból újra kezdje a playmate számok, „étteremkávéházboltbeachklub” meghívók, konditerem bérletek és törzsvásárlói kártyák gyűjtését – és ez minden, amire visszatekinthet.

Kötter Tamás kérdésünkre elmondta, a Rablóhalak epikus alapokra épült, szereplői részben valóságosak, ismerik és kedvelik a könyvet, hiszen az róluk szól, öniróniájukat pedig még nem veszítették el - de a szélesebb közönség mellett a kritika is jól fogadta a kötetet, Tandori Dezső például máris folytatást követelt. Kötter nem fékezett, máris újabb könyve vár megjelenésre: a Dögkeselyűk - Fejezetek egy multi életéből októberben kerülhet a könyvesboltokba. A harmadik kötet is készen áll, tudtuk meg a beszélgetés során: címét - A harcból nincs elbocsájtás – a Bibliából kölcsönözte Kötter, története pedig a rablóhalak környezetébe, a' vérszívó szivarcápák és a tisztogató kalauzhalak' világába vezet.