A magunk mögött hagyott időszak emlékállítási sorozata október 2-án kezdődött. Ezen a napon avatták fel az egykori gettóra emlékeztető sziklát és rajta egy emléktáblát a Deák Ferenc utca elején elterülő ligetes részen. A rendezvény a Dombóvári Magyar-Izraeli Baráti Társaság Egyesület és Dombóvár Város Önkormányzata szervezésében valósult meg. A tábla tanúsága szerint azt Dombóvár polgárai állíttatták.

Október 8-a két ünnepi eseményt is tartogatott Dombóvár közössége számára. A nap délutánján elsőként az Aranycsapat egyetlen vidéki tagjának, Buzánszky Jenőnek a tiszteletére a város önkormányzata és az Aranycsapat Öröksége Alapítvány által készíttetett táblát leplezték le a híres labdarúgó, dombóvári díszpolgár Fő utcai szülőházánál.

Szinte alig ért véget a Fő utcai rendezvény, máris újabb ünnepségre került sor, ezúttal a korábban orvosi rendelőként használt Hunyadi téri Tüdőgondozónál. Itt „mindenki doktor bácsija”, a felsőmindszenti születésű Dr. Sáfár László gyermekorvos és felesége, Dr. Balla Anna díszpolgárok emlékére avattak emléktáblát. A táblát családjuk és az önkormányzat készíttette.

A sorban utolsó eseményre november 1-jén került sor. A dombóvári székhelyű Dél-Dunántúli Regionális Eszperantó Alapítvány (DURA) által készíttetett, az első helyi eszperantisták emlékét őrző táblát avatták fel a Rákóczi utcai temető ravatalozójának falán. Az eszperantó nyelv Dombóváron az 1920-as évek elején jelent meg először, köszönhetően a 110 éve született Lehman György egykori közigazgatási jegyzőnek. Idén lenne százéves Borza József vasúti főkalauz, aki társaival 1934-ben elsőként tett kísérletet egy helyi eszperantista csoport megalakítására.