A solymászkodásból, azaz a ragadozó madarak vadászatra idomításából adott ízelítőt március 29-én Krekács Zoltán és párja Dombóváron.

A sólymokról megtudhattuk, hogy igénylik a törődést. Szeretik, ha kézen hordozzák őket. Egyébként egy pontos, szinte műtéti harapással végeznek az áldozatukkal, mivel a ragadozó madarak közül egyedül nekik van sólyomfoguk, azaz a felső csőrkáván egy törés. Ezzel nyúlnak be az áldozataik csigolyái közé, és roppantják el a gerincüket.

A sólymok tehát "humánusabbak", mint a többi vadászmadarak, akik szorítással végeznek az áldozatukkal. Ilyen a tegnap szintén bemutatott Harris-héja is. Az Egyesület Államok déli részén és Dél-Amerika északi részén honos, rendkívül eszes és jól alkalmazkodó madár képes arra is, hogy csapatban vadásszon. A később megreptetett hím, Carlos (lásd hívóképünket) például közel száz kilót képes szorítani a kicsi lábujjaival. A tojók - mint ez a madárvilágban jellemző - még a hímeknél is erősebbek.

Krekács Zoltán a baglyokkal zárja a bemutatások sorát. No, ők azok a madarak, akikkel igen nehéz solymászkodni. Nem alkalmasak ugyanis zsákmányolásra. Csakis azért tartanak belőlük, hogy látványosságot nyújtsanak a nézőknek. Az idomítók számára kihívás a bagoly. Míg egyet beidomít közülük valaki, addig akár megteheti ugyanezt három-négy sólyommal is. A baglyok ugyanis nemcsak, hogy rendkívül makacs jószágok, de alapvetően éjszakai életmódot folytatnak. Fiókaként rendkívül aranyosak, játékosak. Ahogy viszont az öntudatukra ébrednek, különálló remeteéletet szeretnének élni, és kerülni próbálják a kapcsolatot az emberrel.

A tegnap Dombóvárra hozott baglyok közül a kisebb példány egy afrikai uhu volt, akit négy napos kora óta idomítottak. A nagyobb testű egy bengáli uhu volt. Az európai uhuk fő zsákmánya a sün, amelyek elejtése kevés ragadozónak sikerül. Viszont annál inkább a baglyoknak. Mindkét most bemutatott állatot gyerekkoruk óta nappal nevelték, ezért tudnak kezdeni velük egyáltalán bármit is.

A bemutatásokat ezután tett követte, és a baglyok, majd Carlos is hívó szóra, néha egy-egy kisebb füttyre szállt a pihenőfáról kézre, illetve kézről kézre. Ugyan rövid, de Dombóváron ritkán megtapasztalható bemutatót láthatott a javarészben apáczais diákokból és tanárokból álló közönség, amely a szép időben kíváncsi volt Krekács Zsoltánra és solymászmadaraira.

Képgalériánkért kérjük, kattintson az alábbi fotóra!