Háborús övezet a Röszke és Szabadka közötti senki földje, ami a schengeni övezet védvonala is: naponta menekültek tucatjai rohamozzák meg a magyar határt egy jobb élet reményében, de csak töredékük találhat új otthonra az Unióban - a többieket hazatoloncolják, kifosztják, útközben nyomuk vész. A mindennapi harcot a határsértők és a határvédők szemszögéből is hitelesen mutatja be a Felsőbb parancs, Nagy Viktor Oszkár és Petrik András új dokumentumfilmje.

A Felsőbb parancs mini interjúk formájában mutatja be a schengeni övezet határáig eljutott menekültek történetét, pusztaságban töltött mindennapjait– párhuzamosan követve a röszkei határrendészet és a helyi polgárőrök tevékenységét is; így egyszerre érezhetjük magunkat az üldöző és üldözött bőrében, átélve a menekültlét veszélyeit is.

Utóbbiakat Nagy Viktorék már az első, Szabadkán töltött forgatási napon is megtapasztalták: érkezésük előtt tűz ütött ki a határ menti nádasban, a bevándorlók tákolt viskói közelében, az itt élők pedig egyöntetűen állították, hogy a szerb rendőrök gyújtották rájuk a területet. A menekültek elmesélték, a szerb hatóság egyébként is brutálisan bánik velük – indok nélkül napokra bezárják, megverik őket, elveszik az útra tartogatott pénzüket – beszámolójuk alapján a magyar rendőrök „szinte angyalok” a szerbekhez képest, emberségesen bánnak az elkapott határsértőkkel.

Nagy és Petrik ugyanakkor nem volt közvetlenül szemtanúja a szerb fél erőszakosságának; a menekültek legnagyobb gondját ottlétükkor a téli hideg jelentette. Napokat, ha épp nem heteket kellett hóban és fagyban tölteniük, miközben sokuknak meleg ruhája sem volt – a film tanúsága szerint egyikük például cipő híján zoknis lábára kötött zacskókban próbálta átvészelni a telet.

Rajta és elesett társain is próbál segíteni a Felsőbb parancs központi alakjának is tekinthető szabadkai lelkész, Varga Tibor, aki hét gyermekes apaként a szerb hatóságokkal is szembe menve ruhával és élelemmel látja el a menekülteket - s úgy hiszi, missziója során az emberi törvények felett álló parancsot teljesít. „A lelkész segítsége és kiállása nagyon fontos, hiszen olyanok is támogatják őt, akik a rendőrséggel egyébként nem mernének szembeszállni: szabadkai pékek és helyi segélyszervezetek adnak neki adományokat, amiket egyedül juttat el a senki földje naponta, hetente cserélődő lakóihoz. Varga Tibor több nyelven beszél, barátságos, tapintatosan ugyanakkor határozottan közelít a menekültekhez” – mesélt a lelkész küldetéséről Nagy Viktor Oszkár.

A többnyire afgán és pakisztáni menekültek a muszlim világ alsó kasztjából kerülnek ki: ők a legnincstelenebbek és a leglenézettebbek – alulképzettek és minden szempontból támogatásra szorulnak. Az, hogy elindulnak, általában nem csak egyéni döntés: jellemzően a falu vagy a rokonság dobja össze az útiköltséget, ami – ha célba érnek, és Nyugat-Európában munkát találnak – egész közösségük számára jövedelmező befektetés lesz. „Ezek az emberek igénytelenek, magukra alig költenek, a munkával megkeresett pénz nagyobb részét haza küldik családjuknak. Így az út 5-10 ezer eurós befektetése egy év alatt is megtérülhet” – mutat a remélt haszonra Nagy. A kockázat persze rendkívüli, mert a schengeni határ előtt is számos helyen lebukhatnak, visszaküldhetik őket, s ha át is jutnak a magyar területre, itt sem biztos, hogy menedékjogot kapnak. A filmrendező hozzáteszi, nincs pontos adat arról, hogy hányan indulhatnak útnak a Közel-Keletről, Afrikából, és közülük mennyien morzsolódhatnak le – halnak meg vagy fordulnak vissza – az akár két évig tartó vándorlás alatt.

Nagy elmondása szerint stáb fogadtatása a menekültek részéről problémamentes volt, a magyar határőrséggel viszont már nehezebben boldogultak. „A magyar fél kezdetben nagyon segítőkész volt, később azonban kevés mozgásteret hagytak nekünk. Bár a kihallgatásokról és a visszatoloncolásokról nem forgathattunk, néhány éjszakai akción jelen lehettünk, mikor hőkamera segítségével kapták el a határsértőket. Tapasztalataink szerint a határrendészet határozottan, azonban emberségesen lép fel a menekültek elfogása során”.

A Felsőbb parancsot először november 7-én mutatták be a fővárosi Toldi moziban. Nagy úgy érezte, a közönség pozitívan fogadta a filmet – tetszett nekik a szituációkra építő, folyton perspektívát váltó elbeszélésmód, és kíváncsiak voltak a határsértők elfogásában segédkező polgárőrség helyzetére, hozzáállására. A produkciót műsorára veszi a magyar közszolgálati televízió, Nagyék ugyanakkor külföldi csatornákkal is tárgyalnak a Felsőbb parancs bemutatásáról. Végül, a rendezőt jövőbeni terveiről kérdeztük: Nagy Viktor Oszkár elmondta, továbbra is foglalkoztatja a menekültek és bevándorlók helyzete – jelenleg egy integrációról szóló játékfilmet forgat, melynek elkészítéséhez a Bevándorlásügyi Hivatal is segítséget nyújtott.