A történet egészen 1991-ig nyúlik vissza. Az alsóhetényi erőd ásatása során egy igazán különleges, és párját ritkító darab bukkant elő. A rendkívüli lelet rekonstrukciója most Dombóvárra érkezett.

- Egy nagyon különleges késő római kori sisakot hoztam Dombóvárra - kezdett bele a történetbe Dr. Tóth Endre régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárának igazgatója (hívóképünkön balról, dr. Kriston Vízi József társaságában). - Pontosabban egy késő római sisak rekonstrukcióját hoztam. Ugyanis az ásatáson, Alsóheténypusztán, az egyik oldaltoronyban még valamikor az 1990-es években találtunk egy összehajtott aranyozott ezüstlemezt. Nagyon sokáig nem tudtuk kibontani, mert a restaurátorok nem mertek vele foglalkozni, aztán végül mégis sikerült. Ekkor kiderült, hogy egy vas sisakról lefejtett aranyozott ezüstlemezről van szó. Ezt a késő római tiszti sisakot, amely valószínűleg vagy csata, vagy baleset következtében összetört, ellopták. Lefejtették a vasról az aranyozott ezüstöt, s aki elorozta, eldugta a fal repedésében. Aztán valószínűleg vele is történt valami, így nem tudta előszedni a „zsákmányt”. Végül mi találtuk meg.

Az előkerült kincset az a - többek között késő római fegyverekkel is foglalkozó - Dr. Kocsis László restauráltatta, aki ezt vetette papírra a műkincsről: „Az aranyozott ezüstlemezek széthajtogatása során elsőként egy rendkívüli lemeztöredék került szemünk elé, egy gyűrött állapotában is impozáns, orrvédőt borító lemez, amelyen hátulról domborított keret nélküli Krisztus monogramot azonosítottunk.”

A késő római sisakra jellemző: a fejet beborítja, taréja van, nyakvédő van hátul, két oldalt két arcvédő és elől egy orrvédő. Az előkerült darab pedig egy igazi kuriózumnak számít.

- Ennek a sisaknak az a különlegessége, hogy az orrlemezen Krisztus nevét rövidítő chi-rho, a görög X (chi) és P (rho) összetételéből kialakult monogram látható. Ez nemcsak arra utal, hogy a viselője keresztény volt, hanem arra is, hogy a tulajdonosa hűséges császárához. Tehát a IV. században egy katonának az is a feladata volt, hogy császárához hű legyen, ezért azt fel is írattatta a sisakjára. Ezen kívül valahol még a sisak maradványokon a készítő officinára, műhelyre való betű nyomok is találhatóak, ez azonban még nincs pontosan megfejtve - folytatta Tóth Endre.

Az aranyozott ezüst lemezekkel burkolt és díszített Intercisa III. típusába sorolható lovassági vas sisakot a Kr.u. IV. század második harmadától az V. századig használták.

A hetényi sisakon megjelenő orrvédőt burkoló dísz ebben az elhelyezésben egyedülálló a világon és a lemeztöredékek segítségével elkészített sisakrekonstrukció méltán vált több nagy európai múzeum vándorkiállításának dísztárgyává. A most Dombóváron kiállításra kerülő késő római kori sisak „párja” a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg, illetve még külföldön lelhető fel hasonló díszsisak, de csak limitált példányszámban. Így elmondható, hogy bizony az alsóhetényi sisak egy igazi kuriózum, amit mindenképp meg kell csodálni!

Az interjút készítette: Pál Roxána kommunikációs munkatárs, Dombóvár

Fotók: Pál Roxána és dr. Kriston Vízi József