Az új politikai szereplők egy átlag európai vagy éppen amerikai számára nagy valószínűséggel tökéletesen ismeretlenek lesznek, mégsem árt figyelemmel kísérni az ottani változásokat. Már csak azért is, mert Kína továbbra is óriási külkereskedelmi többletet produkál, kezd ismét magára találni, és ami a Nyugat számára a nagyobb baj, egyre inkább Ázsiába összpontosítja a befektetéseit.

A Kínai Állami Vagyonalap elnök-vezérigazgatója, egy bizonyos Lou Csi-vej úr nem kevesebb, mint 482 milliárd dollár fölött rendelkezik. A kínai pénzügyek egyik fő felelőse hétvégén úgy nyilatkozott, hogy Kína profitálni akar Ázsia gyors gazdasági növekedéséből, miközben az európai adósságválság óvatosságra inti a nyugati pénzkihelyezéssel szemben. Nem feltétlenül az adósság-visszafizetési kockázatokra hívta fel a figyelmet Európával kapcsolatban, hanem például arra, hogy növekszik a piacvédelem mind a kereskedelemben, mind a beruházásoknál egyes nyugati országokban.

Sérelmezte azt is, hogy más pénzügyi befektetőkhöz képest a kínaiakat szigorúbban vizsgálják a nemzetbiztonságra hivatkozva. Az Európai Uniót is vegyesen ítélik meg a kínaiak. Míg Nagy-Britanniát 'nyitottnak' nevezte a Kínai Alap vezetője, addig 'kerülendőnek nevezte azokat az országokat, ahol nem látják őket szívesen'. A további adósságkezelés szempontjából nem túlságosan biztató az a kínai mondat, miszerint az európai bankszektor és az európai periféria államadóssága 'ki van zárva' az érdeklődési körből.