Dombóvár, Felsőszeli, Kaposszekcső és Mágocs polgármesterei a rendezvény előtt ünnepélyes keretek között megállapodást írtak alá, az immár harmadik alkalommal – korábban Dombóváron és Mágocson – megrendezett megemlékezés és a kapcsolatuk további ápolására.

Ezt követően a Községháza előtti parkban egy emlékpad került átadásra, mely Panyik Imre alkotása (a magyar szent korona vasból készített másolatát is elkészítette, ami jelenleg Torockón látható). A padot Molnár Imre, Felsőszeli alpolgármestere és családja magánemberként adományozta a településnek. Kaposszekcső és a felvidéki Felsőszeli között húsz éves papíron a hivatalos testvértelepülési együttműködés, valójában azonban ennek a két településnek a közös múltja a kitelepítésig, 1947-ig nyúlik vissza, amikor Felsőszeliből nagyon sok családot Kaposszekcsőre és környékére telepítettek, köztük Dombóvárra és Mágocsra is.

A parkban nem csak ez a pad áll, itt található Kaposszekcső testvértelepülési kapcsolatainak a táblája is, valamint a német testvértelepülés által elültetett tölgyfa, s mivel 1947-48-ban nem csak ide érkeztek felvidékiek, de Kaposszekcsőről számos sváb családot is kitelepítettek, emiatt áll itt egy emlékmű, rajta a felirat: „Emlékül azoknak, akik szülőföldjükön nem élhettek”.

A koszorúzást követően a felújított evangélikus templomban köszöntötte Szabó Szilárd, evangélikus lelkész a jelenlévőket, majd a helyi polgármester, Badáczy-Csiba Zsuzsanna mondott beszédet, melyben utalt saját családja kitelepítési történetének egy-egy momentumára is. Emellett elmondta: „A közös, együttes erő, s a béke a legfontosabb. Pont ezért legyen a mai nap üzenete a következő pár József Attila sor, amiből egy rész a kint átadott padon is áll, amit Kaposszekcső és magam nevében is még egyszer hálásan köszönök Molnár Imrének és családjának, valamint az alkotónak, Panyik Imrének, s az eredeti ötletgazdának, Dr. Havasi Jánosnak.

S az idézet:
„a harcot, melyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk, nem is kevés” .”

A templomi köszöntők után Nagyné Tóth Erzsébet adta elő József Attila: A Dunánál című versét, majd a Dombóvári Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Dráma- és Színjáték Tanszak növendékeinek előadásában „Magyarok maradtunk...” című színi jelenetet tekinthették meg a jelenlévők Pfeiffer Jánosné, Kaposszekcső díszpolgárának inspirációja alapján.

Végül Bagoly András tartott előadást „Egy kitelepített visszaemlékezése” címmel, amit a Mágocsi Magnificat Kórus műsora követett Keszler Ákos kíséretével.

A rendezvény alatt közreműködött a Kaposszekcsői Fúvósegyesület és a Kaposszekcsői Általános Iskola 2 diákja.

A Közösségi Házban helyi kiállítás nyílt „Emlékek a kitelepítés tükrében” címmel, amit dr. Havasi János, a község díszpolgára, jogász, újságíró üzenetét felolvasva fia, Havasi Dániel nyitott meg. A program baráti beszélgetésekkel zárult.