Egy, korábban a DVMSE keretein belül működő shotokan csoport után az egyesület karate szakosztálya - szintén a shotokan stílust követve - 1983-ban alakult újra Varga Ferenc irányításával. Még 1983-ban Balogh Ernő vette át a csoport vezetését. Ettől kezdve kyokushin karate stílusban folytak az edzések. Az alapító tagok - a teljesség igénye nélkül - Boda László, Városi Sándor, Kovács Gyula, Horváth Attila és Fehér Zoltán voltak.

1984 áprilisában a már kyokushin irányzatot követő szakosztály Dombóváron az akkori DVMSE égisze alatt sempai Biró István vezetésével - aki mind a mai napig az egyesülete szakmai vezetője - folytatta munkáját. Az elmúlt évtizedekben több száz ember fordult meg a kyokushin karate szakosztály edzésein, de sajnos ebben az időszakban nagy volt a lemorzsolódás. Az alapító tagok közül már csak Biró István és Horváth Attila kétdanos mesterek maradtak.

Sok dombóvári és környékbeli fiatal ismerkedett meg az elmúlt években a karate és azon belül a kyokushin irányzat szépségeivel, erőpróbáival, jelentős utánpótlásbázis mégsem alakult ki, mivel a fiatalok többsége a középiskola vagy később az egyetemi, főiskolai tanulmányok megkezdésével elkerültek a városból, és nem tudták látogatni az edzéseket.

A DVMSE 2011 év elején sajnos megszűnt, így a karatékáknak is új szervezeti formában kellett folytatniuk a tevékenységüket. A kényszerű váltás okán felmerült az egykori szakosztály tagjaiban, hogy az új egyesülettel jóval aktívabb szerepet vállaljanak a város sportéletében. Mivel az elmúlt évek alatt öten feketeöves minősítést szereztek, illetve közülük hárman ezen felül kétdanos minősítést is, így adott volt a megfelelő szakmai háttér egy új utánpótlás-nevelő műhely kialakításhoz, amelyhez a hazai Kyokushin Seibukai Szövetségtől is sok biztatást kaptak a dombóváriak.

A kyokusin karatén belül seibukai irányzatot követő karatékák, nem csak a klasszikus kyokushin harcművészetet tanulják meg a dojoban, hanem megtanulják a hosszú, illetve a rövid bottal való küzdelmet, valamint a komplex önvédelmet is.

A seibukai filozófiája szerint a versenyek, valamint az azokra való edzések áthaladási pontok. Más küzdősportokban a Budóval, a harcművészeti filozófiával való kapcsolat lezárul az életben egy rövid versenyzői korszakkal. A seibukai filozófiája szerint nem kellene, hogy így legyen. Fontos, hogy a versenyzői szakasz végével egyre inkább a testet hosszútávra felépítő edzések épüljenek egymásra.

A Budo az az eszköz, amellyel az élet alkonyáig eddzük a lelket és a testet. Hogy miért? Mert végső soron az önátalakítást és önmegvalósítást célozza meg. Ezen felül, ha azt tűzzük ki célként, hogy akár életünk hatodik évtizedében is egészséges, teljes értékű emberek legyünk, ezt is elérhetjük a Seibukai filozófiájának alapját képező, az egész életen át tartó harcművészet napról napra való gyakorlásával.

Az idén megalakult Cyklon Ikigaido SE tagjai a szervezeti átalakulás mellett a jövőben szeretnének nagyobb hangsúlyt fektetni az utánpótlás-nevelésre, ezért a következő időszakban nagyszabású toborzásba kezdenek. Az egyesület 6-8 éves kortól akár 99 éves korig várják azokat, akik szeretnék megtanulni, hogyan tudnak uralkodni a saját testükön, valamint szeretnék megismerni a keleti harcművészetben rejlő értékeket.