Míg Mérő László matematikus az internet legnagyobb problémájának azt tartja, hogy még nem alakult ki a minősítési rendszere, addig György Péter esztéta szerint a médiának, azon belül a televízióknak a hitelességbe is be kellene fektetniük, és a magyar kultúra részeként több generáción átívelő tartalmakat kellene előállítaniuk.

Mérő László, az ELTE Gazdaságpszichológiai Központjának professzora nyitó előadásával kedden megkezdődött a kétnapos Media Hungary konferencia Siófokon.
A médiumok komolyságát az értékelésük adja, amelyhez azonban megfelelő minősítési rendszer szükséges, ez viszont, miként az írott sajtónál is történt, csak hosszú idő alatt alakulhat ki – mondta a professzor az internet jövőjével kapcsolatban. Előadásának kiindulópontjaként közölte, hogy bár az internet ingyenes tartalomszolgáltatásának elindítása nélkül nem alakulhatott volna ki a világháló ma is létező formája, éppen az ingyenesség az, ami ellehetetleníti továbblépését, fejlődését és számos szereplő jövőjét.
Az egyetemi tanár a megoldást a minőségi és minősített szereplők együttműködésében, kooperációjában látta, akik elérhetik, hogy az értékes tartalmakért fizessen a felhasználó. Mindez azonban a minősítési rendszer kialakulása után lehetséges – mondta.
György Péter, az ELTE oktatója előadásában arról beszélt, hogy a magyar média, azon belül is a televíziózás elveszítette progresszivitását, vagyis a társadalmi integrációra való képességét. Szerinte a magyar médiaipar akkor fejlődhet, ha képes lesz a kreativitását a társadalom javára fordítani. Ehhez - mint mondta – a hitelességbe is be kell fektetni, és mint a magyar kultúra része olyan tartalmakat is elő kellene állítania, amelyek nem pillanatnyi haszonszerzést szolgálnak, hanem generációkon átívelve nyújtanak hasznot a társadalom számára.
A magyar média ezzel szemben folyamatosan a jelennek dolgozik – mint mondta, ez különösen igaz az internetre -, ezzel azonban elszakad a nemzeti kultúrától. György Péter szerint a médiatartalmak előállításához szükséges összeg nagysága fordítottan arányos az ott meglévő kreativitással, vagyis minél drágább egy médiatermék, annál rosszabb.