Az óvodai közétkeztetésről 2013-ban ismét országos felmérést végzett az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet az Országos Tisztifőorvosi Hivatallal és a Kormányhivatalok Népegészségügyi Szakigazgatási Szerveivel közösen. A felmérés követte a 2009-es vizsgálat módszertanát. Így lehetőség volt arra, hogy az elmúlt négy év változásait megvizsgálják.

Országosan az óvodák egyötödében főznek csak helyben: többségükben tálalókonyha van. A főzőkonyhák más korosztályoknak is főznek, javulás, hogy háromnegyedük külön nyersanyag kiszabatot készít az óvodások számára. A konyhák csaknem háromnegyede vezetett be új ételeket, eddig még nem használt nyersanyagokat, ami a változatosság növelésén túl összhangban van az egészséges táplálkozás irányelveivel.

Ugyanakkor a konyhák 13 százaléka 20 nap alatt csak 20–30 féle ételt kínált. A konyhák fele támaszkodik a helyi kistermelők által termelt nyersanyagokra; elsősorban a helyben megtermelt zöldségeket és gyümölcsöket tudják felhasználni. A napi nettó nyersanyagnorma háromszori étkezésre átlagosan 300 Ft volt. Országosan a legalacsonyabb és legmagasabb összegű norma között több mint négy és félszeres a különbség.

A 10 napos élelmiszer-felhasználás egyes területein kedvező változásokat tapasztaltunk. Nőtt a zöldség- és gyümölcsfelhasználás, ezen belül nyers zöldséget, gyümölcsöt az óvodák több mint 60 százalékában naponta legalább egyszer biztosított a közétkeztetés. Ugyancsak az egészséges táplálkozás ajánlásainak elterjedését mutatja 2009-hez képest, hogy 2013-ban több óvoda 10 napos étlapjára került fel legalább egyszer hal. De volt, ahol ennél gyakrabban.
Örvendetes, hogy kevesebbszer kaptak a gyerekek kisétkezésre önmagában zsírral, tepertőkrémmel, vajjal vagy margarinnal megkent kenyeret, illetve édességet. Teljes kiőrlésű, barna, magvas kenyeret, pékárut csaknem valamennyi óvodában kaptak a gyerekek, ám csak egyszer a 10 napban. Ezzel szemben voltak olyan közétkeztetők is, amelyek esetében a teljes kiőrlésű kenyerek felhasználása meghaladta a fehérét. Sajnálatos, hogy a húskészítményeknél a rosszabb minőségű és magasabb zsírtartalmú felvágottak felhasználása dominál. Tejet és tejterméket még a 2009-es vizsgálathoz képest is kevesebbet kaptak a gyerekek: alig haladta meg a korosztályos élettani szükséglet felét.

A kérdőívek és a nyersanyag kiszabatok alapján úgy tűnik, kevesebben használnak sót tartalmazó ételízesítőket, illetve kevesebb a sófelhasználás. Ugyanakkor a laboratóriumi mérések alapján az étrendek sótartalma még mindig a korcsoportos ajánlás több mint háromszorosa volt. Együtt használt ételízesítőt és sót a főzőkonyhák négyötöde. Fontosnak tartjuk kiemelni: az utóbbi időben már kaphatók a csökkentett sótartalmú vagy teljesen sómentes ételízesítők, melyek széleskörű használata indokolt lenne a közétkeztetésben. A sómentes ételízesítők megjelenésével várható az ételek sótartalmának csökkenése.

Az óvodások számára mindenhol biztosították az igény szerinti folyadékpótlást. Csakhogy – hasonlóan a 2009-es eredményekhez – egyharmaduk még cukortartalmú szörpöket, teát, gyümölcslevet is kapott rendszeresen, ami növeli az elhízás és a fogszuvasodás kockázatát.

Átlagosan a kitálalt ebéd 80%-át megették a gyerekek; régión belül azonban jelentős volt a különbség.

Komoly az előrelépés a diétás étkeztetésben. Míg 2009-ben csak a diétára szoruló gyermekek felének, addig 2013-ban már 69 százalékának tudott a közétkeztetés megfelelő étkezést nyújtani. Az esetek 23 százalékában a szülők, 7 százalékában egyéb módon oldották meg az óvodában a diétát.

Összességében megállapítható, hogy a közétkeztetésben elindult az a folyamat, mely révén mindenkinek a szükségleteinek és az egészséges táplálkozás irányelveinek megfelelő minőségű és mennyiségű étel biztosítható. Az önkéntes kezdeményezéseken túl, a hamarosan megjelenő közétkeztetési rendelet jelent majd óriási előrelépést ebben.