A június 21-23-i Fúvószenekarok és Együttesek Magyarországi és Közép-Kelet-Európai Szövetsége rendezte meg a szerbiai Nagybecskereken. Kérlek, először is avass be a verseny hátterébe!

A szervező regionális szövetség 2003-ban jött létre, a WASBE, azaz a Szimfonikus Fúvószenekarok és Együttesek Világszövetsége tagszervezete. A WASBE világszerte és Európában is évről évre különböző régiókban szervez minősítő versenyeket. A szakmai zsűri ítélőképessége mindegyiken egységes és a szempontok is azonosak. Azaz tulajdonképpen mindegy, melyiken méretteti meg magát egy zenekar. Egyébként volt már hasonló nemzetközi verseny Magyarországon is, de a Vajdaságban most rendeztek először ilyet. És mi is most indultunk először hasonlón.

Ráadásul, ha jól értem, elsőre rögtön a lehető legjobban jött ki nektek a lépés. Hogyan és mennyit készültetek a versenyre?

Tavaly ősszel határoztuk el, hogy megérett a zenekar arra, hogy nemzetközi porondon mérettesse meg magát. A Szövetségtől kértünk ajánlást, milyen eseményen induljunk. Ők javasolták a zrenjanini versenyt. Ősszel már el is kezdtük próbálni a szabadon választott műveket, egy koncertfúvós zenekari és egy show-darabot. Végül márciusban tudtuk meg, hogy Ralph Vaughan Williams English Folk Song Suite-je lesz a kötelező a felnőtt kategóriában, ahová beneveztünk. Mivel sokan, sokfelől, sokféle háttérből vesznek részt a munkában, így stabilan csak a heti egyszeri, péntek esti próbákra építhettem. A felkészültségünket az április végi dombóvári Fény Koncertünkön teszteltük. Voltak ugyan hibák, de azokat később sikerült kijavítanunk. Kitűnően sikerült végül a formaidőzítésünk.

Említetted, hogy sok helyről és különféle háttérből származnak a tagjaitok. Kérlek, mutasd be röviden a zenekart!

A csapat 1974-ben úttörőzenekarként alakult. Jómagam 1987-ben vettem át a vezetést. Azóta több rangos szakmai elismerést sikerült elérnünk. 2005-ben az országos szakszövetség „Arany” és „Kiemelt arany” minősítését szereztük meg. A szerbiait megelőző legnagyobb sikerünkként 2010-ben megnyertük a Magyar Fúvószenei Nagydíj koncertinduló kategóriáját. Mindezt úgy értük el, hogy zenekari tagjaink - jelenlegi létszámuk 45 fő - körében sajnos jellemző volt a jövés-menés. Csupán kettő tagunk tartott ki 1987 óta. Persze ez nem csoda, hiszen nem vagyunk nagyvárosi zenekar, ahol az általános és középiskolai tanulmányok után a továbbtanulás és a munka lehetősége is helyben adott lenne. Így aztán van, ki például egész hetes pesti tartózkodás, munka után érkezik Sásdra, és esik be a péntek esti próbára. Szerbiában 13 segédzenésszel is kiegészültünk. Őket általában nagyobb fellépéseinkre hívjuk, hiszen profik, míg a tagjaink többsége lelkes amatőr, akik a szabadidejükből áldoznak fel a cél érdekében. A „Sásd Városi” név ellenére „internacionalisták” vagyunk. Zenélnek nálunk Dombóvárról, Szőlőhegyről, Kapospulából, Kaposszekcsőről, Egyházaskozárról, Jágónakról, Meződről, Vásárosdombóról, Tékesről, Kisvaszarról és természetesen Sásdról származók. Mi több, március óta tagjaink között tudhatunk egy Sásdon önkénteskedő spanyol leányzót is.

Mekkora az értéke ennek a nemzetközi minősítésnek? Nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez egyben a karnagyként 25 év alatt elért legjelentősebb személyes eredményed is? A zenetanári tudásod, tapasztalatod, lelkesedésed és a hozzá 2003-ban szerzett karnagyi diplomád mellett min múlott leginkább a siker?

A fesztiválon négy kategóriában tíz induló volt. A felnőtt kategóriában, ahol a legnehezebb kötelező darabot írták elő és a legváltozatosabb programmal kellett előállni, egyedül mi neveztünk. Persze ez nem jelent semmit, hiszen az együttesek az ilyen minősítő eseményeken mindig önmaguk ellen versenyeznek. A szakma krémjét képviselő nemzetközi zsűritől mi a megszerezhető 100 pontból 96-ot kaptunk, így első díjat érdemeltük ki és Kiemelt Aranydiplomát, amelyet igen ritkán adnak ki. Ehhez valódi teljesítmény kell. Egyébként nem is számoltam utána, de most, hogy mondod, valóban 25 éve állok az együttes élén, és karnagyként ez az eddigi legnagyobb sikerem. Hogyan jöhetett ez össze nekünk? Az elmúlt 4-5 évben igazi egységgé kovácsolódott a csapat, és kialakult egy „majd mi megmutatjuk” szemlélet. A közös célok kitűzését és egymás elfogadását nagyban segítette az is, hogy az utóbbi években számos fúvószenekari találkozón vettünk részt együtt, többször ott alvásos élményként megélve azokat. Azt szoktuk mondani, hogy mi egy nagy család vagyunk, csak mások a szüleink.

Hogyan alakult a nemzetközi találkozó programja? Milyen volt a szervezés, a hangulat?

A versenyt azért vitte Szerbiába a Szövetség, hogy felpezsdítse az ottani fúvószenei életet. A sok kicsi Boban Markovics-stílusban játszó vidám banda mellett ugyanis kevés náluk a komoly nagyzenekar. A szállás és az étkezés nem hagyott kívánnivalót maga után. Talán azon lenne érdemes dolgozniuk a házigazdáknak, hogy nagyobb közönséget csábítsanak be a műsorra. Bár az is igaz, hogy a program egy része munkanapokon volt. A június 21-i közös megnyitó után mi 23-án kerültünk sorra. Még aznap este a zrenjanini főtéren rendezték meg az eredményhirdetést. A ceremónia a zenekarok menetzenés bevonulásával kezdődött (első képünkön) és közös számokkal folytatódott, amelyek közül az egyiket én, kettőt pedig a helyiek két karnagya vezényelt. Amikor megtudtuk, milyen jól szerepeltünk, egy részünk ottmaradt a téren ünnepelni. Összeálltunk alkalmi kiszenekarrá. Ezt látva főként helyi magyarok léptek közelebb, elbeszélgettek velünk és kérték, hogy játsszunk el nekik számokat. Sikerült egyébként a Gyermán Imre vezetésével működő nagybecskereki fúvósokkal is jó kapcsolatot kialakítani. Lehet, hogy kialakul köztünk valamiféle cserekapcsolat.

A sikerhez persze „piszkos” anyagiak is kellettek. Hogyan állt össze a versenyrészvétel költségvetése?

Nagyot lendített az ügyünkön az a félmillió forint, amelyet a Nemzetközi Kulturális Alaptól pályázati úton nyert el a minket „befogadó” Sásdi Általános Művelődési Központ. Ezen kívül még számos cég, magánszemély és a sásdi önkormányzat támogatott minket a részvételben. Önkéntesként segített minket Kerekes László, aki profibbnál profibb fotókon (lásd két képünket - a szerk.) örökítette meg a vajdasági történéseket és Pintér Gábor, aki zenélt nekünk a május 12-i jótékonysági bálunkon. Nem is beszélve azokról, akik itt belépőjegyet váltottak. Valamennyiüket nagy-nagy köszönet illet a segítségért.

Ekkora hajtás és nemzetközi siker után jöhet a megérdemelt lazítás? Vagy tévedek, és tele vagytok tervekkel, meghívásokkal?

A helyzet az, hogy már most a hétvégén fellépünk Tamásiban. Meghívtak minket az ottani fúvósok megalakulása 50. évfordulóján megrendezendő fúvós fiesztára. Augusztus 5-én pedig ott leszünk a pécsi Színház téren a zenés nyári esték keretében. Decemberben meg következik a hagyományos adventi koncertünk a pécsi Bazilikában. Ami pedig a távlati terveket illeti, a BEGA FEST egyik zsűritagja, Anatoliy Dudin a művészeti vezetője annak az évről-évre az ukrajnai Jaltában sorra kerülő nemzetközi fúvóstalálkozónak, amelyre jutalmul meghívott minket, annyira megtetszettünk neki. Nekünk majd „csak” az útiköltségünket kell állnunk. Jó lenne jövőre vagy az azt követő évben kijutni a rangos eseményre. Spanyol tagunk, Suzanne malagai származású. Nem lenne rossz esetleg egy testvérkapcsolat az ottani fúvósokkal sem…

Úgy látom, rátok is igaz a mondás: evés közben jön meg az étvágy. Gratulálok a Kiemelt Aranydiplomához és további sok sikert kívánok.

Az interjút Cserveni Gábor június 27-én készítette. Fotók: Kerekes László