Rohamosan szaporodnak a harlekinkaticák idehaza. A fajt eredetileg biológiai védekezés céljából hozták be Európába, de mára az őshonos bogárvilágot veszélyeztetik. Az állatok egyébként csak akkor harapnak, ha vízre vagy sóra van szükségük, ilyenkor az izzadt bőrt csípik meg - mondta el a Kossuth Rádióban Merkl Ottó, a Természettudományi Múzeum főmúzeológusa.

A harlekinkatica eredetileg egy kelet-ázsiai, mérsékelt övi faj, fő tápláléka a levél- és pajzstetvek. Magyarországon 2008-ban találta meg az első példányt a Természettudományi Múzeum főmuzeológusa. Merkl Ottó a Kossuth Rádióban elmondta: bár a népnyelv rémkaticaként is emlegeti a bogarat, ez jobbára csak akkor állja meg a helyét, ha arra gondolunk, hogy tömegesen képesek elözönleni a lakást. Hozzátette: ezek az állatok nem harapósak, kivéve, ha esetleg vízre vagy sóra van szükségük, ebben az esetben az izzadt bőrt megharaphatják.

A szakember kifejtette: Nyugat-Európa számos területén már a harlekinkatica a leggyakoribb katicabogár. Az őshonos fajokat kicsit visszaszorítja, erre utaló jelek Magyarországon is vannak. Elsősorban azokra a fajokra jelent veszélyt, amelyek – hozzá hasonlóan – a lombkoronában élnek. A harlekinkatica változatos külsejű állat, hétpettyes rokonánál laposabb, kerekebb, valamivel nagyobb - magyarázta Merkl Ottó, megjegyezve: mezőgazdaság szempontjából hasznos állat, hiszen sikeresen pusztítja a levéltetveket, ám az ökoszisztémát tekintve nem idevaló.

A Természettudományi Múzeum főmuzeológusa arról is beszélt, hogy harlekinkatica októberben már telelőhelyek után kutatnak. 'Ha egy példány sikerrel jár, akkor kémiai jelek útján szól a többi egyednek, hogy megfelelő helyet talált. Ilyen esetben óriási tömegben képesek összegyűlni' - hívta fel a figyelmet Merkl Ottó.