Gyánó Szabolcs hosszú pályafutása alatt hazai klubokban játszott Szekszárdon, Kecskeméten, Budapesten, Zalaegerszegen, Pécsen, Kozármislenyben, Sopronban, Dombóváron, Pécsváradon és Majoson, légióskodott a portugál Académica Coimbra együttesében és a Beira Mar alakulatában, valamint az ausztriai Hohenzell SV gárdájában. A magyar élvonalban 133 összecsapáson lépett pályára, melyeken harminchatszor talált az ellenfelek kapujába.

A gólerős csatár a hazaiaknál kezdte a búcsúmérkőzését és náluk háromszor vette be a barátai által alkotott csapat hálóját, majd átállt az addigi riválishoz és kétszer „mattolta” a majosiak portását. A találkozó végeredménye 4:4 arányú döntetlen lett.
A 39 éves futballista gálájára eljöttek olyan ismert focisták, mint az egykori élvonalbeli játékos, Kardos Ernő és a korábbi zalaegerszegi támadótárs, Egressy Gábor, de tiszteletét tette jelenlegi lakóhelyéről, Dombóvárról is néhány „öregfiú”, többek között Steiger Gábor Szabotin Péter, Varga Tamás és Nagy Norbert.
Gyánó Szabolcs mindkét gyermeke szintén a küzdőtéren volt a búcsúmeccsen, ők örökölték édesapjuk tehetségét: a 13 éves Lili a kaposvári Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia ügyes növendéke, a 10 esztendős Marcell pedig a Pécsi MFC korosztályos csapatának reményteljes futballistája.