A keresztet az 1922. január 4-én született és a II. világháborúban orosz hadifogságban, ismeretlen helyen elhunyt Barkóczy Péter szüleihez eljutott utolsó levele alapján állíttatták. A hadifogoly azt kérte, hogy a következő szöveg szerepeljen rajta: „Magyarok Nagy Istene, Hozzád fordulunk! Távol, Keleten küzdő és szenvedő magyar hadifoglyok mielőbbi boldog hazatéréséért. Barkóczy Péter”. A keresztet a hatvanas években egyszer már megrongálták, de aztán fel is újították. Hosszú éveken keresztül itt került sorra Szent György napján a határszentelés.

Sajnos szomorúan álltunk a keresztnél, ugyanis az 1948-ban Szikszai István kovácsmester míves munkájaként megszületett kerítésnek csak a betonba ágyazott helye és néhány otthagyott oszlopa volt látható. Öt kis unokámnak képtelen voltam elmagyarázni, hogy mi is vihette rá a tolvajokat arra, hogy ellopják a sok vihart megért kerítést. Vajon eladták hulladékvasként? Netán a házuknál állították fel? Mindenesetre szomorú, hogy ide jutottunk.

A 2009-es fotón még látható az akkor 61 éves kerítés, míg a 2011. márciusin már csak a hűlt helye. Élt közel 63 évet…

Tilinger Sándor