A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete Dombóvár Város Önkormányzatának finanszírozásával és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiumának támogatásával folytatta a Tolna megyei dombói várban megkezdett tervásatást. A munkában több régész és egyetemi hallgató vett részt, akik az ország minden tájáról érkeztek Szombathelytől Nyírbátorig. A szakmai munkát Berta Adrián régész irányította és a kincskeresésben önkéntesek és középiskolások is bekapcsolódtak.

A lelőhelyen a 2014 óta tartó feltárás során sikerült tisztázni a vár kiterjedését, a főbb építési periódusait és a jellemző rétegtani viszonyait. A vár területe, az azt körülvevő várárokkal együtt összesen 3500 m2. A várárok szélessége egyelőre csak légifotók alapján, hozzávetőlegesen határozható meg. A középkori erősség területén 2014 és 2020 között hat kutatóárok, három szonda és tizenöt szelvény megnyitására került sor, elsősorban azokon a pontokon, ahol várható volt, hogy a vár alaprajzi elrendezésére vonatkozó adatok kerülhetnek elő. Elkezdődött a déli épületszárny keleti oldalának a szisztematikus feltárása is, amely a mai napig álló délkeleti pillér konzerválásához és részleges műemléki helyreállításához szükséges régészeti és építészeti adatok megszerzésére irányult.

2019 őszén megkezdődött a váralja település roncsolásmentes kutatása is, amelynek során geofizikai módszerekkel vizsgálták az egykori mezőváros elpusztult és föld alá került épületeinek a maradványait.

2020-ban folytatódott a déli épületszárny udvari homlokzati bejáratának a feltárása, valamint az idei évben, az előző években megkezdett szelvényekben folytatódó feltárási munkák mellett egy kutatási terület is megnyitásra került: a vártól nyugatra, az előző évi földradaros vizsgálatok eredményei alapján ez 5x5 méteres szonda megnyitására került sor, ahol a vastag modern kori törmelék alatt előkerült egy eddig ismeretlen védmű részlete.

A sánc feltárt részlete a nyugati külső várfaltól megközelítőleg 15 méterre került elő, a tetején egy árokba ásott cölöpsor maradványait találták meg. A föld-fa szerkezetű építmény teljes dimenziói egyelőre még ismeretlenek, feltehetően körülvették az egész várat. A 17. század középső harmadából ismert egy, a török kézen levő végvárakkal foglalkozó összeírás, amelyben a vár felújításáról kapunk rövid tájékoztatást Fodor Pál forrásközlésében: „A koppányi szandzsákban nyolc palánk kijavíttatott, némelyik teljes egészben felújíttatott; különösen Dombó (Dōnbōl) vára, mivel Kanizsához hasonló vár, alapjától megépíttetett, ágyúi talpakra tétettek, más szükségletei is kiegészíttettek és elláttattak.” Ez az adat nagy valószínűséggel erre az újonnan előkerült palánknak a kijavítására vonatkozik. Az előkerült részletek alapján a vár védműveinek a kiterjedése az eddig ismerteknél jóval nagyobb lehetett.
A várárok kiterjedésének a meghatározásához talajfúrások elvégzésére került sor a vár északi és keleti oldalán. Várárok alja mindössze 1,80 méter mélyen került elő, ami arra utal, hogy az egykori járószintek és az eredeti rétegződés nagymértékben elpusztult az elmúlt évszázadok során.