Ahol egy ember a másik javára cselekszik, oda Istent nem kell külön becsempészni, Isten ugyanis benne van minden olyan szolgálatban, ami önzetlenül történik - mutatott rá Pál Ferenc atya, a 2013-as Prima Primissima - közönségdíjjal is kitüntetett pap, aki a Rádió Orient műsorában beszélt Isten feltétlen szeretetéről, és arról is, hogy az egyháznak napjainkban az emberek egyre nagyobb lelki nyomorúságát is gyógyítania kellene.

Pál Ferenc a Prima Primissima-közönségdíj elnyeréséről így vélekedett: “A legalapvetőbb mondatom a díjjal kapcsolatban az, hogy itt rajtam messze túlmutató szempontok jelentek meg. A szavazási lehetőség alkalmat teremtett arra, hogy nagyon sokak kifejezzék azt, hogy van itt valami, ami Nekünk nagyon fontos.” – jelentette ki az atya.

A díj a szakembernek nem csak örömet jelentett, hanem terhet is: „3-4 kilót is fogytam a díj átvétele után, mert volt bennem egy elbizonytalanodás. Realitás lett, hogy ilyen sokan szavaztak rám, de következik-e ebből valami, amit eddig nem láttam? Kell-e most valamit újból átgondolnom? – tette fel magának a kérdéseket az atya.

„Az egyik nagyon fontos dolog az együttérzés, az embertársaink iránti empátia. Így válhatunk érzékennyé és így tudunk cselekedni egymásért, így tudjuk megélni azt, hogy közünk van egymáshoz, hogy az emberségünk okán nagyon is egybe tartozunk. A másik dolog pedig a teherbírás, azaz hogy tudjuk elviselni, elhordozni az élet terhét és nehézségét! Akkor tudunk a teljes emberségünkkel kiállni valamiért, valakiért, ha nem akarjuk megkönnyíteni azt, ami természetesen nehéz. Bizonyos dolgokat nem lehet megkönnyíteni, ezért érdemes megerősödnünk, hogy az élet természetes nehézségét képesek legyünk viselni.” – mélyítette el a díj átvételekor mondott szavait a mentálhigiénés szakember, majd hozzátette: reális az, ha mindezzel együtt fel tudjuk fedezni az élet szépségét!

Pál Feri pap és mentálhigiénés szakember is egyben. A kettő szerinte kéz a kézben jár, egymást erősítve. “Mindkét hivatás fontos nekem, átjárják, átszövik egymást. Amikor papi munkát végzek, nyilvánvalóan alapvető törekvésem az, hogy mentálhigiénés szemlélettel tegyem ezt, és ez visszafelé is igaz. Az erkölcsi alapállásom, az értékek, amelyeket fontosnak tartok egy profán előadás során is jelen vannak.” – mesélt küldetéséről a Rádió Orient vendége.

Megtérésének története hosszú folyamat amelyet profi atlétikai karrier előzött meg; a küzdés és az edzés fogalmai tehát nem ismeretlenek számára sem. “Arra emlékszem, hogy feltettem egyszer a kérdést magamnak, hogy tulajdonképpen te most már keresztény vagy? És akkor átnéztem az életem, és azt mondtam: már keresztény vagyok. A legszebb része az volt, amikor azt tapasztaltam meg, hogy ha nem mernék igent mondani a papságra, akkor sem fog Isten kevésbé szeretni.”

Tanításának lényege meglepő összhangot eredményez a több ezer éves egyház tanai és a legmodernebb társadalomtudományok eredményei között; mint például az anya-magzat kapcsolat fontosságának hangsúlyozása: “Ha a korai életszakaszokban befektetjük a megfelelő energiát, akkor ez a munka a gyerekeink egész későbbi életére vonatkozóan pozitív hatást gyakorol. A szülőknek is megéri, mert a gyerekeik személyiségének a struktúrája olyan harmonikusan alakul, hogy alkalmas lesz az életkorának megfelelő akadályokkal való megküzdésre.”

A szolgálat az egyház küldetéséhez lényegileg tartozik hozzá - problémának látja azonban, hogy ez a szolgálat nem mindig terjed ki egyik legnagyobb problémára, a lelki nyomorúság enyhítésére. “Azt látjuk, hogy a tíz legtöbbeket érintő betegségből öt mentális betegség, és a másik ötben is ott vannak a lélektani összetevők. Ez azt jelenti, hogy milliószámra élnek Magyarországon lelki nyomorúságtól szenvedő emberek, tehát az egyház lényegi küldetéséből adódóan minden eddiginél nagyobb figyelemmel kellene feléjük forduljon – érvel Pál Feri. Az atya idézi a SOTE Magatartástudományi Intézetének 2013-as kutatási eredményeit is - utóbbiak szerint a társadalom tagjainak 30 százaléka képes csak a biztonságos kötődésre; 10-ből 7 ember pedig krónikus kapcsolattartási problémákkal küzd. “A kötődési mintánk összefügg az Istennel való kapcsolatunkkal: Valószínűsíthetjük, hogy 100 templomba járóból 70-nek krónikus kapcsolattartási problémái vannak Istennel.”- mutatott rá a vendég.

Az önzetlenség természetes módon feltételezi Isten jelenlétét. “Amikor egy adminisztrátor becsületesen végzi a munkáját, és tudja, hogy a papírlapon túl emberi sorsokhoz járul hozzá a munkájával, és ezt önzetlenül teszi, akkor ebben a tevékenységben Isten nem tud nem benne lenni. Istent nem kell külön betenni oda, ahol egy ember egy másik embert szeret, ahol egy ember a másik javára cselekszik, oda nem kell külön becsempészni. A lehetőség inkább az, hogy erre rácsodálkozzak, hogy ezt fölfedezzem.”

Azonban a szolgálatból nem lehet kihagyni önmagunkat sem – hívta fel a figyelmet Pál Feri. “Szolgáljuk magunkat is, legyünk együttérzők és megértők magunkkal is! Nagyon fontos megkülönböztetni az önzést önmagunk szeretetétől. Egy ember akkor önző, ha nem tud szeretni, de ez magunkra is érvényes.” – magyarázza az atya. Egyénileg és intézményi szinten is fontos lenne ismerni a kiégés lélektanát, és különösen fontos, hogy ha emberekkel dolgozunk, akkor merjünk időnként segítséget kérni! “Az a jó segítő, aki tud segítséget kérni. Senki sem elég önmagának, néha én is segítséget kérek.” – vallott hivatásáról Pál Ferenc atya.