Közel huszonöt éve lépett a pályára, és bár orvosnak készült, végül egyáltalán nem bánta meg, hogy a védőnői hivatást választotta.

– Gimnazistakoromban jóformán még azt sem tudtam, mit csinál egy védőnő. De már az érettségi előtt megismertem a későbbi férjemet, akinek az édesanyja védőnőként dolgozott. Ő inspirált arra, hogy én is ezt a pályát válasszam – kezdte Hartung Vilmosné, Andrea. Mint mondta, a Gőgős Ignác (ma Illyés Gyula) Gimnáziumban tett érettségi után előbb orvosi egyetemre jelentkezett. Ám oda nem vették fel, így Szegeden kezdte el főiskolai tanulmányait védőnő képző szakon, amelyet aztán Budapesten fejezett be. Vonzó volt számára, hogy kisgyerekekkel, anyukákkal foglalkozhat, hogy segíteni tud a családoknak. 1992. szeptember elsején kezdett dolgozni, és azóta folyamatosan mintegy 230 gondozott tartozik hozzá. A körzete a kezdetektől fogva változatlan, amelyet nem cserélne el.

Általában várandósan ismeri meg az anyukákat, az ritka, hogy egy nő azért fordulna hozzá tanácsért, mert arra kíváncsi, miként készülhet fel a várandósságra, holott erre is van lehetőség – tette hozzá Andrea. Arról is beszélt, hogy Dombóvár jó helyzetben van, hiszen annak ellenére, hogy kisváros, sok minden elérhető. Így ha egy gyermek fejlődése során valamilyen gondot észlelnek, helyi szakemberekhez tudják tovább irányítani a szülőket.

Őt és kolléganőit sok kérdéssel, problémával keresik meg, mivel a védőnők tudása sokrétű és rendszeresen képezik magukat. De gyakran olyasmit is a védőnővel osztanak meg az anyukák, amit másnak nem mondanak el. Az efféle bizalom megerősíti Andreát abban, hogy jól végzi a munkáját. A gyerekek részéről is érzi a szeretetet. Sokszor odaszaladnak hozzá az utcán, a közelmúltban pedig úgy búcsúzott tőle egy babalátogatás után az 5 és fél éves testvér, hogy „Andi néni, örülök, hogy itt voltál, gyere máskor is”. És arra is volt példa, hogy a baba-mama klub tagjai közös énekléssel lepték meg őt a születésnapján. Ezeknek köszönhető, hogy amikor összecsapnak a feje fölött a hullámok, mondjuk az adminisztrációs terhek miatt, Andrea akkor is pozitívan tud viszonyulni a dolgokhoz. A védőnők alacsony bérezéséről szóló híreket ő is megerősítette, de azt mondta, emiatt egyszer sem gondolt arra, hogy elhagyja a hivatását.

A nehézségek közé tartozik az is, ha megelőző céllal ki kell emelni a családból egy gyermeket. A folyamat sem egyszerű, és lelkileg is nehéz feldolgozni egy ilyen történetet, ezért a gyermekjóléti szolgálattal közösen próbálnak megoldást találni a problémákra, együttműködésre bírni a családot, hogy ilyenre ne kerüljön sor. De sajnos van, hogy nincs más megoldás.

Andrea elmondta, korábban hajlamos volt rá, hogy a munkaidő lejárta után is a feladataival legyen elfoglalva, mostanra viszont valamelyest visszavett ebből. De a szülők így is tudják, hogy számíthatnak rá, és akár az interneten keresztül is választ kaphatnak a kérdéseikre.